A tantermi oktatási korszak vége

Az oktatás digitális áttérése megtörtént. Ez kész tény. Mivel bizonyítom? Egy kínai autóbemutatóval. Az idei pekingi autó show kiállításon 170 új elektromos autómodellt mutattak be. A benzines korszak véget ért, csak éppen ma még benzines autókat veszünk és gyártunk. Hasonlatos ez a jelenség ahhoz, amikor a filmes fényképezés ért véget, de még filmes fényképezőgépeket vásároltunk a boltban.

school-790216_960_720A tantermi oktatás megszűnt, csak még mindig tantermekben üldögélnek sokan, és nyomtatott könyvekből tanulnak. De akárhogy nézzük, egy korszak véget ért.

Egyébként a látszat ellenére a közoktatásban is véget ért a régi módszer, mégpedig azért, mert szakadék tátong a fiatalok információfogyasztási szokásai, és a XIX. századi oktatási módszertan között, és ezt a fiatalok már alig tűrik. A fiatalok a munkájukhoz és életükhöz szükséges dolgokat egyáltalán nem az iskolában tanulják meg, hanem vagy egymástól, vagy online, vagy az élet pofonai által. Az iskolában marad a napi magolás és a napi elfelejtés. A csiga testrészei? Ma bemagolom, holnap doga, holnaputánra elfelejtem. Arany János? Dettó. Szögfüggvények? Dettó.

Milyen tudás kell az életben, hogy a társadalom hasznos tagja légy? Csak néhány kiragadott példa:

Mi az az áfa, hogyan számolom, és hová kerül ez az összeg? Honnan jön az áram? Mi a magántulajdon, és hogy termelődik érték? Mi a különbség a napelem és a napkollektor között? Mi az az ezotéria, és miért esnek bele emberek? Hogyan működik a webböngésző? És a felhő? Mekkora Magyarország, de úgy ténylegesen, világviszonylatban, félretéve a Nagy Magyar Baromságot? Hogyan tároljam az ezer darab jelszavamat? Mi a társadalom? Ki hozta létre? Ki változtathatja meg? Megváltoztatható?

És még sorolhatnám azokat “tételeket”, amiket minden gyermek az élettől “húz ki”, aztán valahogy – többnyire úgy, hogy az adott tételről még soha nem hallott – vizsgázik.

És persze a csiga testrészeire sem emlékszik, meg a Toldira sem…

Miért fontos tudatosítanunk, hogy a tantermi oktatás korszaka véget ért?

Azért, mert az új világban a régi módszerek nem működnek. Konkrétan: a passzív módszerek nem működnek. Nem maradt a földkerekségen olyan ember, akik 20-40-100 órán keresztül képes passzívan ülni egy digitális oktatási rendszerben. Az online oktatás legnagyobb kihívása, hogy ottartsuk a résztvevőket a képzésen. Ha nincsenek a tanteremnek falai, és az oktatás unalmas, a résztvevők megszöknek.

A japán módszer

A japán módszer rávilágít arra, hogy a hagyományos oktatásban használt módszerek valójában sohasem működtek, de a zárt tantermi környezetben ez nem került napvilágra.

Tegyük fel, hogy van egy dárga és roppant bonyolult fényképezőgéped, amit az ismerősöd, aki nem tudja használni a gépet, kölcsönkér, mert Japánba utazik. Mindkettőtök közös érdeke, hogy ő csodálatos fotókat készítsen vele. Te vagy a tanár, a Te feladatod, hogy felkészítsd őt a a bonyolult gép helyes használatára. Három módszer közül választhatsz:

A.) Csinálsz egy PPT-t a fényképezőgép használatáról, majd leülteted egy székbe az ismerősödet, levetíted neki, közben magyarázol

B.) Megkeresed a neten a gép használati utasítását, ami egy 198 oldalas PDF, ezt elküldöd az ismerősödnek, jó utat kívánva neki.

C.) Fogod a barátodat, lenyomod egy székbe, kezébeadod a fényképezőgépet, és megmutogatod a mélységélesség, fehéregyensúly, expozíciókorrekció és hasonló beállítások hatását egy-egy kép elkattintásával.

Normális emberek nem választják sem az A.), sem a B.) megoldást. Nem feltétlenül tudják megindokolni, hogy miért, pedig a válasz egyszerű: mert az első két oktatási módszer egész egyszerűen nem működik. Soha nem is működött. 

Mégis mindig ezt látjuk egyetemeken, iskolákban, sőt már lassan az oviban is.

Egy marék PPT-vel felfegyverkezve nem lehet, sőt, nem is szabad nekifutni az online oktatásnak. A kudarc garantált. De ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, miért.

Nincs olyan, hogy oktatás

Ha egy picit leszállunk a magas lóról, és kellő alázattal szemléljük az oktatást, olyasmit veszünk észre, ami elsőre nagyon megrendítő. Azt, hogy nincs olyan, hogy oktatás. Csak önkéntes tanulás van, amit mi, oktatók elősegíthetünk, valamint elfojthatunk. Senkibe nem lehet akarata ellenére tudást csöpögtetni, vagyis nincs olyan, hogy oktatás. 

Ha elfogadjuk, hogy nincs olyan, hogy oktatás, nagyot léptünk előre, mert egy csomó felesleges dolgot nem kell többé erőltetnünk, mivel úgysem működik. Például nem kell nagyelőadóban szónoklatokat tartani, mert belefutunk egy másik alaptézisbe, ami…

A szakértő tévedése

Valójában a hagyományos rendszerben sem működik az az oktatási forma, amikor a prof. kiáll, és nyomja a sódert. Honnan tudjuk, hogy nem működik? Hát az ilyen képzések eredménytelenségéből, amit persze a prof. is elismer, de hát a mai fiatalok, na szóval hígul a társaság, vagyis ezek hülyék mind.

Érdekes azonban, hogy a prof. hogy siklott teljesen tévútra. Ő bizonyára eszméletlen sokat tud a saját területéről, de ebből semennyit sem tanult úgy, hogy órákig ült, valaki más pedig órákig dumált neki. Nem, ő a tudását vagy a gyakorlatban szerezte meg, vagy sokat olvasott. 

A szakértő tévedése az a jelenség, amikor a szakértő úgy gondolja, hogy dumálással át tudja adni a tudását másoknak, noha ő sem így szerezte a saját tudását. 

A szakértő tévedése még egy felesleges és időrabló tevékenységtől megszabadít minket, vagyis az elméleti témakörök dumálós oktatásától. Az elméletről adjunk egy könyvet, vagy mossuk bele a gyakorlatba – de sose süketeljünk róla órákat.

Ha a duma nem megy, mit lehetne tenni helyette?

Vizsgáljuk meg, milyen digitális izék előtt képesek az emberek órákat eltölteni, és miért.

Digitális izék

Még mindig előkelő helyen van a tévé és a mozi, órákig elücsörgünk egy-egy filmsorozaton. A filmnézés teljesen passzív tevékenység, mégis ott ülünk, ha a történet leköti a figyelmünket és még autós üldözés is van benne.

Tehát ha az oktatás története lekötné a résztvevőket, és lenne benne autós üldözés, kutyus meg gyilkosság, minden oktatási videó megnézhető lenne. De ez sajnos nemcsak hogy nincs így, de szinte lehetetlen megvalósítani is.

Egy másik digitális eszköz, ami előtt órákig, sőt napokig ül az emberiség, a számítógép. A filmnézéssel ellentétben ez ritkán passzív tevékenység, sokkal inkább munka, szosöl izé, vagy játék (pl. zombigyilkolás), de mindenképpen olyasvalami, ami az “áldozat” aktív részvételét igényli.

Ha az autós üldözés nem kivitelezhető, akkor próbáljuk meg ezt a második utat, az aktivitást és bevonást. És bingó! Ha cselekvésre tudod késztetni, és munkában tudod tartani az online oktatás résztvevőit, 100-200 óra után sem szöknek meg! Na de hogyan?

Céltalan mütyür feladatokkal és tesztekkel csak ideig-óráig lehet fenntartani a figyelmet, ezért mondják sokan, hogy az e-learning halott. Amikor valaki akár 6-8 órában egyvégtében számítógépezik, akkor bizony ALKOT. A feladatunk tehát az, hogy az online oktatásba vigyük be az alkotás folyamatát.

Alkossunk!

Az online oktatás kulcsa, hogy a tanár és a résztvevők közösen alkossanak valamit. Mindegy, hogy mit, a lényeg a mester és a margariták közös munkája, és annak gyümölcse. Ha ez matekpélda, akkor az. Oldjuk meg együtt azt a nyomorult szöveges feladatot! Segítek!

A NetAcademia oktatói minden lehetséges esetben közös alkotásra buzdítják a hallgatókat. Ez a sikerünk titka. Bátran lehet koppintani.

Te is lehetsz igazságügyi informatikus?

igazsagugyi-informatikaMeglepő, de könnyen lehet, hogy igen, csak éppen nem tudsz róla. Ebben a posztban elmagyarázzuk, hogy bizonyos esetekben például egy büntetőeljárás folyamán a nyomozati szakaszban a rendőrség, az ügyészség, a vádemelést követően pedig a bíróság egy-egy szakkérdés megválaszolására nem olyan igazságügyi szakértőt kér fel, aki ezt a tevékenységet hivatásszerűen gyakorolja, hanem egy olyan civilt, aki esetleg az igazságszolgáltatás működéséről annyit tud, hogy a rendőrautón van villogó, a bíró talárban jár, az amerikai filmekben pedig kalapáccsal csapkod, amikor csendet kér a tárgyalóteremben. Hogyan adhat olyan szakvéleményt egy civil, ami esetleg nagyon komoly bizonyító erővel bír?

Először is érdemes átfutni, hogy ki járhat el szakértőként, és mikor alkalmazzák  őt egyáltalán? A törvény szerint:

eseti szakértő: olyan – az eljárásban megállapítandó vagy megítélendő jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez – megfelelő szakértelemmel rendelkező természetes vagy jogi személy, aki nem igazságügyi szakértő; valamint olyan igazságügyi szakértő, aki az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló rendeletben meg nem határozott szakterületen ad szakvéleményt,

(4) Kivételesen az igazságügyi szakértői tevékenység ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti szakértő is igénybe vehető, ha

a) az adott szakterületen nincs bejegyzett igazságügyi szakértő,

b) az adott szakterületen – időszakos hiány vagy egyéb szakmai ok miatti hiány okán – a bejegyzett igazságügyi szakértők egyike sem tud eleget tenni a kirendelésnek, vagy

c) az adott szakterület nem szerepel a miniszter rendeletében felsorolt szakterületek között.

Nagyon durván leegyszerűsítve abban az esetben, ha például a rendőrség, ügyészség vagy a bíróság egy szükséges tény megállapításához nem rendelkezik megfelelő szaktudással, olyan személyt kell bevonni az eljárásba, akinek ez a tudása megvan.

Magyarországon igazságügyi szakértői feladatot igazságügyi szakértőként, szakértőjelöltként, eseti szakértőként vagy szakkonzultánsként lehet végezni. A hivatásos igazságügyi szakértővé válásnak meglehetősen szigorú feltételei vannak, amivel most nem foglalkozunk hosszan.

Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy a tevékenységük egészen elképesztően szerteágazó lehet. Igazságügyi orvosszakértőről már mindenki hallott, de gondoltad volna, hogy szükségessé válhat megállapítani, hogy a szemtanúk mennyire emlékezhettek pontosan egy eseményre? Vagy éppen egy angolul beszélő gyanúsítottnak, akiről nem tudni semmit, mi lehet az anyanyelve a beszéde alapján?

A hírekből tudni lehet, hogy egy nemrég történt robbantás elkövetője többször is átöltözött a robbantás előtt és után, szándéka szerint mindent megtett, hogy ne legyen felismerhető a kamerák által rögzített képen, azzal viszont alighanem nem számolt, hogy az ember járás közbeni testmozgása annyira egyedi, hogy az antropológus szakértők számára szinte mindig alkalmas az azonosításra.

Amit már ezen a blogon is érintettük, hogy az igazságügyi informatikus nemcsak a böngésző gyorsítótárát, de akár a gép memóriájának tartalmát is le tudja dumpolni, mivel megvan rá a megoldás, hogy hogyan foglalható le egy gép olyan módon, hogy ne kelljen kikapcsolni.

 

Ennek nem kicsi a jelentősége, ha belegondolunk, hogy alkalmazhat valaki bármilyen überszuper titkosítást, a titkosítás feloldásához használt kulcsoknak nyilván be kell töltődniük a memóriába. A NetAcademia egyik kurzusán is emlegettünk már igazságügyi nyelvészeket, akik például névtelen, persze nem kézzel írott levelekről a nyelvhasználat alapján valószínűsíteni tudják a szerző több pszichológiai sajátosságát, iskolázottságát, amivel nagyban szűkíthető a lehetséges elkövetők köre.

Azt gondolnánk, hogy nem lehet elképzelni annyira elborult, speciális kérdést, amire ne lenne igazságügyi szakértő. Mégis előfordulhat, hogy annyira speciális szakkérdést kell megválaszolni, amit a névjegyzékben lévő szakértőnél jobban ismer egy civil a tevékenysége folytán. Egy kevenc példával folytassuk, ha már korábban szó kerültek a honeypotok.

Gondoljunk csak bele, elképzelhető, hogy valaki csali szervereket, ún. honeypotokat bütyköl, esetleg köt hálózatba, majd azt figyeli, hogy a rajta futó rendszert milyen módszerekkel próbálják feltörni. Ez rögzíthető, így többek közt mintát lehet venni, hogy például adott tartalomkezelő rendszert vagy sokkal komolyabb, komplett ERP-rendszert feltörni próbálók hogyan próbálják elkövetni a behatolást.

Ebből gyakran lehet következtetést levonni a támadó felkészültségével, sőt, sokszor a motivációival kapcsolatban is. Ha valaki birtokában van egy kellően nagy betörési mintázat-gyűjteménynek, az igencsak hasznos lehet olyan esetben, amikor ténylegesen feltörnek egy ERP-szervert, levelezőszervert, routert, bármit, mivel a korábban rögzített betörési patterneket összehasonlítva azzal, ami a tényleges betörésről tudható, az elkövetés módja alapján ismét szűkíthető a lehetséges elkövetők köre.

A példában a honeypot-üzemeltető azért alkalmas eseti szakértőnek, mert rendelkezik a megfelelő tapasztalattal, és olyan tudás birtokában van, aminek az igazságügyi szakértő nem. Ez pedig a honeypotokon keresztül szerzett tapasztalata.

Elképzelhető olyan eset is, amikor a nyomozók már tudják, hogy egy nem túl eszes, ámde annál veszélyesebb figura kényelemből a kommunikációját jórészt a Facebookon folytatja. Ekkor indokoltnak tűnik, hogy titkos információgyűjtést és a titkos adatszerzést alkalmazzanak, azaz például a Facebook Law Enforcement Online Request formon keresztül adatkéréssel forduljanak a Facebookhoz, amelyik elbírálja a kérés indokoltságát, aztán akár megtagadja azt az adott ország hatósága előtt, akár teljesíti, az érintett felhasználót mindig értesítik (igaz, utólag), de eléggé világos, hogy sérti a nyomozás érdekeit, ha valaki tud róla, hogy rajta vannak.

Lehet benne valami, hogy a Facebook illetékes alkalmazottjainak az adatkérések teljesítésekor nem kell többet gondolkodniuk, mint a moderátoroknak moderáláskor, mivel az adatkérések tényleges indokoltságát nem tudják szakszerűen megállapítani.

Ami a statisztikát illeti, ezt ugyanúgy nem lehet megállapítani, mint azt, hogy ez az eljárás egyáltalán az összes adatkérésre vonatkozik-e vagy csak a mezei büntetőeljárásokra alkalmazzák, de nem tartalmazza a polgári- vagy katonai nemzetbiztonsági szervek adatkéréseit. A Magyarországgal kapcsolatos adatkérések a 2017-es évre vonatkozóan itt érhetők el.

Alapvetően az adatigénylés vagy eredményre vezet vagy nem, ráadásul a folyamat igencsak időigényes is lehet. Ugyanakkor a hatóság alkalmazhatja a blogon már emlegetett nyílt forrású információszerzés kevésbé ismert módszereit, vagy rábízhatja olyan civilre, aki ilyen területen magas szintű jártasságot szerzett. Természetesen nem arról van szó, hogy ekkor az eseti szakértőként eljáró civil átvenné a nyomozást, de olyan információkat szolgáltat, amik nagyban megkönnyíthetik a nyomozók dolgát számos olyan információ előbányászásával, amit ők maguk nem, vagy csak ésszerűtlenül sok ráfordítás mellett tudtak volna elvégezni.

Lényegében csak meglehetősen elborult esetek zárják ki azt, hogy valakit a megfelelő szaktudása ellenére mégse alkalmazhassanak eseti szakértőként, ha szükség lenne rá. Ilyen például, ha éppen olyan büntetőeljárás folyik ellene, aminél már megtörtént a vádemelés is, esetleg priuszos, vagy nem várható el tőle, hogy a feladatot kellően diszkréten végezze el.

A sok-sok évet tanult igazságügyi szakértő nem hülyébb vagy okosabb az eseti szakértőnél, hanem egyszerűen a tudásuk másra terjed ki. Ugyan aki járt már el eseti szakértőként, jó, ha gyorsan képbe kerül a büntető eljárásjog, büntetőjog, kriminalisztika alapjaival, ezen kívül tudja, hogy mik azok az formai hibák, amiket nem szabad elkövetni.

Hogy csak a legegyszerűbbet említsük, a terheltnek a vádemelést követően iratbetekintési joga lesz, azaz minden dokumentumot megismerhet, ami a nyomozati szakaszban keletkezett, aminek persze része a nevén nevezett eseti szakértő szakvéleménye is. Az eseti szakértő pedig vagy kérheti az adatai zárt kezelését vagy sem, viszont indokolt lehet, hogy a vádlott ne ismerje meg a személyazonosságát, ha éppen az eseti szakértő véleménye kulcsfontosságú volt a bizonyítás során. Az alapján is dönt majd úgy a bíró, hogy a vádlottat sittre vágja mondjuk 15 évre, aminek az elítélt annyira nem fog örülni.

Hasonlóan, az eseti szakértő akkor tud hatékonyan működni, ha az igazságügyi szakértővel értik egymás nyelvét, tisztában van a bizonyítástan alapjaival és így tovább.

etikus-hekkelesA végére hagytunk egy nagyon fontos részletet. Ha egyszer eseti szakértőként jársz el, még akkor se tedd ki a kirakatba, ha egyébként nagyon-nagyon jól mutatna a CV-ben, na meg a LinkedInen. Már nem a 90-es években vagyunk, amikor a szervezett bűnözésnek még volt lehetősége a fegyveres rendvédelmi szerveknél dolgozókra is nyomást gyakorolni, zsarolni őket, ilyentől egy állományban lévő zsarunak, igazságügyi szakértőnek nem kell tartania különösebben.

Inkább csak filmekben fordul elő, hogy a hűvösről kijön az elítélt, aztán  kellemetlenkedni próbál például egy nyomozóval, már csak azért sem, mert a bűncselekményeket a törvény tipikusan súlyosabban bünteti, ha azt hivatalos személy ellen követik el.

Az eseti szakértő nem hivatalos személy, de alapvetően nem kell tartania attól, hogy lófejet talál a párnáján egyik reggel. Ha pedig megpróbálnak borsot törni a korábbi eseti szakértő orra alá, szinte megállapíthatatlan, hogy a cél és motiváció egyáltalán összefügg-e azzal, hogy eseti szakértőként járt el valakinek az ügyében és olyan bizonyítóerővel rendelkező információt tett az ügyész vagy a bíró elé, amitől leszakadt az asztal – vagy teljesen másról van szó.

Nem zárható ki azonban, hogy polgári perben az alperes, büntetőügyben a gyanúsított vagy vádlott egyszerűen a megfélemlítés, bosszú okán olyan helyzetbe hozza az eseti szakértőt, hogy az végül is megsértse a törvényt. Például azzal, hogy ízesen elküld valakit melegebb égtájra többek előtt, esetleg lecsavar a kellemetlenkedőnek egyet, ha pedig feljelentik, könnyen eleshet emiatt egy ideig attól, hogy szakértői tevékenységet végezhessen.

Ugyanakkor tanulni érdemes, tudni kell, alkotni jó, eredetit alkotni még jobb, közben pedig a legkülönbözőbb területeken tehet olyan szaktudásra szert valaki, amit kamatoztathat az igazságszolgáltatásban. Nagyon jó alapot jelenthet erre, ha valaki elkezd foglalkozni például az etikus hekkeléssel, aztán ha Justitia és Sevillai Szent Izidor is úgy akarja, akár rendszeresen felkért eseti szakértő is lehet, amivel ugyan nem keres vagyonokat, az igazságszolgáltatás világában olyan dolgokat tanulhat meg, olyan szemléletmódra tehet szert, amilyenre máshol nem lenne lehetősége.

Ha pedig valakit beszippantott az igazságszolgáltatás világa, sosem késő arra a pályára állni, még ha sok-sok olyan dolgot is kell megtanulni a szakértőjelöltnek a szakértővé váláshoz, ami az elején fölöslegesnek tűnik.

képek: Wikipedia, ec.europe.eu