A tantermi oktatási korszak vége

Az oktatás digitális áttérése megtörtént. Ez kész tény. Mivel bizonyítom? Egy kínai autóbemutatóval. Az idei pekingi autó show kiállításon 170 új elektromos autómodellt mutattak be. A benzines korszak véget ért, csak éppen ma még benzines autókat veszünk és gyártunk. Hasonlatos ez a jelenség ahhoz, amikor a filmes fényképezés ért véget, de még filmes fényképezőgépeket vásároltunk a boltban.

school-790216_960_720A tantermi oktatás megszűnt, csak még mindig tantermekben üldögélnek sokan, és nyomtatott könyvekből tanulnak. De akárhogy nézzük, egy korszak véget ért.

Egyébként a látszat ellenére a közoktatásban is véget ért a régi módszer, mégpedig azért, mert szakadék tátong a fiatalok információfogyasztási szokásai, és a XIX. századi oktatási módszertan között, és ezt a fiatalok már alig tűrik. A fiatalok a munkájukhoz és életükhöz szükséges dolgokat egyáltalán nem az iskolában tanulják meg, hanem vagy egymástól, vagy online, vagy az élet pofonai által. Az iskolában marad a napi magolás és a napi elfelejtés. A csiga testrészei? Ma bemagolom, holnap doga, holnaputánra elfelejtem. Arany János? Dettó. Szögfüggvények? Dettó.

Milyen tudás kell az életben, hogy a társadalom hasznos tagja légy? Csak néhány kiragadott példa:

Mi az az áfa, hogyan számolom, és hová kerül ez az összeg? Honnan jön az áram? Mi a magántulajdon, és hogy termelődik érték? Mi a különbség a napelem és a napkollektor között? Mi az az ezotéria, és miért esnek bele emberek? Hogyan működik a webböngésző? És a felhő? Mekkora Magyarország, de úgy ténylegesen, világviszonylatban, félretéve a Nagy Magyar Baromságot? Hogyan tároljam az ezer darab jelszavamat? Mi a társadalom? Ki hozta létre? Ki változtathatja meg? Megváltoztatható?

És még sorolhatnám azokat “tételeket”, amiket minden gyermek az élettől “húz ki”, aztán valahogy – többnyire úgy, hogy az adott tételről még soha nem hallott – vizsgázik.

És persze a csiga testrészeire sem emlékszik, meg a Toldira sem…

Miért fontos tudatosítanunk, hogy a tantermi oktatás korszaka véget ért?

Azért, mert az új világban a régi módszerek nem működnek. Konkrétan: a passzív módszerek nem működnek. Nem maradt a földkerekségen olyan ember, akik 20-40-100 órán keresztül képes passzívan ülni egy digitális oktatási rendszerben. Az online oktatás legnagyobb kihívása, hogy ottartsuk a résztvevőket a képzésen. Ha nincsenek a tanteremnek falai, és az oktatás unalmas, a résztvevők megszöknek.

A japán módszer

A japán módszer rávilágít arra, hogy a hagyományos oktatásban használt módszerek valójában sohasem működtek, de a zárt tantermi környezetben ez nem került napvilágra.

Tegyük fel, hogy van egy dárga és roppant bonyolult fényképezőgéped, amit az ismerősöd, aki nem tudja használni a gépet, kölcsönkér, mert Japánba utazik. Mindkettőtök közös érdeke, hogy ő csodálatos fotókat készítsen vele. Te vagy a tanár, a Te feladatod, hogy felkészítsd őt a a bonyolult gép helyes használatára. Három módszer közül választhatsz:

A.) Csinálsz egy PPT-t a fényképezőgép használatáról, majd leülteted egy székbe az ismerősödet, levetíted neki, közben magyarázol

B.) Megkeresed a neten a gép használati utasítását, ami egy 198 oldalas PDF, ezt elküldöd az ismerősödnek, jó utat kívánva neki.

C.) Fogod a barátodat, lenyomod egy székbe, kezébeadod a fényképezőgépet, és megmutogatod a mélységélesség, fehéregyensúly, expozíciókorrekció és hasonló beállítások hatását egy-egy kép elkattintásával.

Normális emberek nem választják sem az A.), sem a B.) megoldást. Nem feltétlenül tudják megindokolni, hogy miért, pedig a válasz egyszerű: mert az első két oktatási módszer egész egyszerűen nem működik. Soha nem is működött. 

Mégis mindig ezt látjuk egyetemeken, iskolákban, sőt már lassan az oviban is.

Egy marék PPT-vel felfegyverkezve nem lehet, sőt, nem is szabad nekifutni az online oktatásnak. A kudarc garantált. De ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, miért.

Nincs olyan, hogy oktatás

Ha egy picit leszállunk a magas lóról, és kellő alázattal szemléljük az oktatást, olyasmit veszünk észre, ami elsőre nagyon megrendítő. Azt, hogy nincs olyan, hogy oktatás. Csak önkéntes tanulás van, amit mi, oktatók elősegíthetünk, valamint elfojthatunk. Senkibe nem lehet akarata ellenére tudást csöpögtetni, vagyis nincs olyan, hogy oktatás. 

Ha elfogadjuk, hogy nincs olyan, hogy oktatás, nagyot léptünk előre, mert egy csomó felesleges dolgot nem kell többé erőltetnünk, mivel úgysem működik. Például nem kell nagyelőadóban szónoklatokat tartani, mert belefutunk egy másik alaptézisbe, ami…

A szakértő tévedése

Valójában a hagyományos rendszerben sem működik az az oktatási forma, amikor a prof. kiáll, és nyomja a sódert. Honnan tudjuk, hogy nem működik? Hát az ilyen képzések eredménytelenségéből, amit persze a prof. is elismer, de hát a mai fiatalok, na szóval hígul a társaság, vagyis ezek hülyék mind.

Érdekes azonban, hogy a prof. hogy siklott teljesen tévútra. Ő bizonyára eszméletlen sokat tud a saját területéről, de ebből semennyit sem tanult úgy, hogy órákig ült, valaki más pedig órákig dumált neki. Nem, ő a tudását vagy a gyakorlatban szerezte meg, vagy sokat olvasott. 

A szakértő tévedése az a jelenség, amikor a szakértő úgy gondolja, hogy dumálással át tudja adni a tudását másoknak, noha ő sem így szerezte a saját tudását. 

A szakértő tévedése még egy felesleges és időrabló tevékenységtől megszabadít minket, vagyis az elméleti témakörök dumálós oktatásától. Az elméletről adjunk egy könyvet, vagy mossuk bele a gyakorlatba – de sose süketeljünk róla órákat.

Ha a duma nem megy, mit lehetne tenni helyette?

Vizsgáljuk meg, milyen digitális izék előtt képesek az emberek órákat eltölteni, és miért.

Digitális izék

Még mindig előkelő helyen van a tévé és a mozi, órákig elücsörgünk egy-egy filmsorozaton. A filmnézés teljesen passzív tevékenység, mégis ott ülünk, ha a történet leköti a figyelmünket és még autós üldözés is van benne.

Tehát ha az oktatás története lekötné a résztvevőket, és lenne benne autós üldözés, kutyus meg gyilkosság, minden oktatási videó megnézhető lenne. De ez sajnos nemcsak hogy nincs így, de szinte lehetetlen megvalósítani is.

Egy másik digitális eszköz, ami előtt órákig, sőt napokig ül az emberiség, a számítógép. A filmnézéssel ellentétben ez ritkán passzív tevékenység, sokkal inkább munka, szosöl izé, vagy játék (pl. zombigyilkolás), de mindenképpen olyasvalami, ami az “áldozat” aktív részvételét igényli.

Ha az autós üldözés nem kivitelezhető, akkor próbáljuk meg ezt a második utat, az aktivitást és bevonást. És bingó! Ha cselekvésre tudod késztetni, és munkában tudod tartani az online oktatás résztvevőit, 100-200 óra után sem szöknek meg! Na de hogyan?

Céltalan mütyür feladatokkal és tesztekkel csak ideig-óráig lehet fenntartani a figyelmet, ezért mondják sokan, hogy az e-learning halott. Amikor valaki akár 6-8 órában egyvégtében számítógépezik, akkor bizony ALKOT. A feladatunk tehát az, hogy az online oktatásba vigyük be az alkotás folyamatát.

Alkossunk!

Az online oktatás kulcsa, hogy a tanár és a résztvevők közösen alkossanak valamit. Mindegy, hogy mit, a lényeg a mester és a margariták közös munkája, és annak gyümölcse. Ha ez matekpélda, akkor az. Oldjuk meg együtt azt a nyomorult szöveges feladatot! Segítek!

A NetAcademia oktatói minden lehetséges esetben közös alkotásra buzdítják a hallgatókat. Ez a sikerünk titka. Bátran lehet koppintani.