Mikor válik a kultúra részévé az online tanulás?

online-tanfolyamok-1

Egyre többen mondják, hogy ha tanulnak valamit, a hagyományos, papíralapú könyvekre már szinte sosincs szükségük, mert minden szükséges információ megvan valamilyen tutorialban vagy annál interaktívabb formátumban a neten. Az a logikus álláspont nem új, hogy ha valaki minél hatékonyabb szeretne lenni a saját területén, nem feltétlenül többet kell olvasnia, hanem nagyon jól kell tudnia megfogalmazni, hogy mire keres válasz, azaz jobban kell keresnie a leginkább related és az ő tudásszintjén értelmezhető források megtalálásához.

Nem mennénk el olyan irányba, hogy “sokat akarsz tudni? ahhoz jól kel kérdezni? jól szeretnél kérdezni? ahhoz sokat kell tudni”. Pedig itt is hasonló a helyzet. A jövő nyertesei, először még a tudásintenzív területeken, azaz a kutatásban, később pedig az élet más területein is azok lesznek, akik hatékonyabbak a keresésben, ez az olló pedig idővel csak nyílni fog.

Az előző posztnál abba mélyedtünk el, hogy miért rendkívül fontos a megfelelő cloud-szolgáltatás kiválasztása, legyen szó akár csapatmunkáról, akár online tanulásról, gyakorlásról. Ha pedig valaki önállóan szeretné naprakészen tartani a tudását, van valami, amiről sokan rendszeresen megfeledkeznek, nem új, de nagyon hatékony eszköz: a feedek, mint amilyen az RSS.

Például abban az esetben, ha valaki egy keretrendszer újdonságaival kapcsolatos hírekről szeretne gyakorlatilag azonnal értesülni, csak a megfelelő webhelyeken fel kell irakoznia a feed-re, majd amikor új tartalom jelenik meg, megjelenik annak egy kivonata a feed-olvasóban, amit egy kattintás után már lehet is olvasni. A csavarosan gondolkozó olvasó feltételezheti, hogy hasonlóan hatékony megoldás lehet a Google Alerts beállítása megfelelő keresőkifejezésekkel, azonban a Google messze nem az összes dokumentum linkjét fogja megküldeni, amire rápasszolnak a keresőkifejezések.

A feed-olvasókkal valamelyest rokon eszközök az intelligens híraggregátorok, amik a felhasználó tartalomfogyasztási szokásai alapján egyre több különböző hírforrásból ajánlanak cikkeket, amik a felhasználó számára érdekesek és természetesen alkalmasak a folyamatos önképzésre is.

A legismertebbek egyike a Flipboard, amiknek az elsődleges felhasználási területe ugyan nem az, hogy egy adott, specifikus témával kapcsolatban mindig hírbe hozza az olvasót, de elvben beállítható a működése úgy is. Mindenképp említést érdemel a már bezárt, a többitől akkor még eltérő, alapvetően gépi tanulást követően megfelelő tartalmakat kiválogató Prismatic.

Nem világos, hogy miért, de sokszor még a kutatók körében sem általános, hogy megfelelő tartalmat a megfelelő eszközzel keressenek. Az élettudományi kutatásokban  erős beidegződés az NCBI kereső használata, ami sokáig a tudomány google-je volt ugyan, de gyakorlatilag csak akkor van értelme használni, ha egy rakás adatbázis-előfizetése is van a felhasználónak, mivel a cikkek letöltése már sokszor pénzbe kerül. Ha nincs adatbázis-előfizetés, ott a Sci-Hub 🙂 Mintha ezen kívül nem is létezne más, holott ma már a Google Scholar vagy éppen a Researchgate már-már kitalálja, hogy milyen információra lenne szüksége a kutatónak vagy hallgatónak. Természetesen nem csak a kutatóknak, hanem mindenkinek, aki online szeretne tanulni. Nemrég lehetett róla olvasni, hogy azon cikkek idézettsége határozottan nagyobb, amit az Academia.EDU-ra feltöltöttek, mint amiket nem, aminek nagyon sok magyarázata lehet. Ami viszont biztos, hogy az Academia.EDU és a ResearchGate a kutatásban és tanulásban behoz valamit, amit a klasszikus eszközök egyáltalán nem: a közösségi élményt!

online-tanfolyamok-2

Ha már közösségi élményről van szó, általános gyakorlattá vált Magyarországon, hogy különböző egyetemek a Facebookon hoznak létre csoportokat, nyilván az egyszerű kezelhetősége miatt, és persze azért, mert így szükségtelen plusz egy szolgáltatásba belépnie a hallgatóknak. Bőven vannak olyan szervezetek is, amik normális collaborative szoftverek helyett, amiből már követhetetlenül sok van, a Facebookot használják, nem számolva annak kockázataival. A Facebook felismerve ezt, 2016. októberében indította el a Facebook for Workplace szolgáltatását, aminek freemium változata ugyancsak lehet az online tanulás terepe is, a felhasználót nem zavarják meg a privát kommunikációval kapcsolatos facebookos értesítések. Nem teljesen világos, hogy a szolgáltatással a Facebook kiket akart megcélozni, mivel a normálisabb cégek nyilván nem a Facebookon fogják végezni a csoportmunkát. Azokban az ágazatokban, ahol még nincs kultúrája a legmegfelelőbb online eszközök használatának, miért is térnének át a Facebookról a Facebookra?

A hozzáállásbeli és egyáltalán, használati szokásokat illető különbség már-már fájdalmas felhasználói csoportok közt. Több, az X, Z, Y, kappa, delta, ilyen-olyan generáció “kutatói” teljesen tévesen állítják, hogy a mai fiatalabb generáció otthonosabban mozog az online világban, jobban ért a “számítógépes dolgokhoz”, ez az álláspont pedig valamiféle rögeszmévé vált. Ugyanis ez empirikus információk alapján is nettó ostobaság, kvantitatív adatokkal pedig nem támasztották alá komolyan vehető helyen, ha értelmes használatról van szó. A fiatal generáció az aktuálisan trendi mobilapp használatába gyorsabban tanul bele ugyan, viszont ami a legfontosabb, kiemelendő, hogy nem tudja az online eszközöket célirányosan, értelmes módon használni. Legalábbis a döntő többség nem. Olyannyira nem, hogy alighanem ma is bőven találnánk olyan egyetemi évfolyamot, ahol az évfolyam egy közös email-címet használ, aminek tudják a jelszavát olyan százan, ebbe a postafiókba küldik az oktatók a tananyagokat, ami a jelszómegosztás miatt már a 90-es évek derekán is vérciki lett volna, de van, akinek a Google Groups is túl bonyolult, nem mellékesen pedig közel sem olyan interaktív, mint amilyen a webináriumos megoldások vagy éppen a csoportmunka egyszerűen a Slack-ben.

Azaz van, aki tudja célirányosan használni az online megoldásokban rejlő lehetőségeket folyamatos önképzéshez (csoportban vagy egyedül), megint más pedig nem. Azzal kapcsolatban pedig nincs kikezdhetetlen konszenzus, hogy kinek a feladata lenne a digitális írásbeliség és a célnak megfelelő legalkalmasabb online eszközök munkába állítására való nevelés. Lehet mondani, hogy a közoktatásé és a családé vagy a felsőoktatásé, ez még azokon a helyeken sem működik tökéletesen, ahol van a tanárok képzésére fedezet bőven, ugyanis, mint sok vívmányba, ebbe is bele kell szocializálódnia a közösségnek.

Kíméletlenül le fognak maradni azok, akik nem használják a sok esetben ingyenesen vagy bagóért elérhető eszközöket, példaként mint amilyen az idegen nyelv tudást hatékonyan átadni és mérni is képes Duolingo.

Az online oktatás területén igencsak komoly tapasztalattal rendelkező előadókkal személyesen is találkozhattok a Netacademia online oktatás konferenciáján, jelentkezni erre lehet.

kép: Wikipedia

Szerző: bardóczi ákos

ORCID, Google Scholar ID, ResearcherID, ResearchGate, MTMT.hu? Find me!